Kollégám egyik nap jön a hírrel, hogy egy újabb fogathajtó verseny lesz, s kéne egy beharangozót csinálni. Mondom, jó. Kitűztük a forgatás napját. A szervezőt ismertem. Gondoltam magamban, hogy most az egyszer megtisztelem azzal, hogy normálisan felöltözök a forgatásra, hisz mindig oldalzsebes nadrág, sportcipő volt a szerkóm. Namajd most! Fekete blézer, vasalt nadrág, magassarkú cipő. Beültünk a kocsiba, megérkeztünk az iroda elé. Bementünk, elfogadtuk a kávét, amivel kínáltak minket, majd a szervező megszólalt, menjünk ki a helyszínre. Hmm... éreztem... ez ráfaragás lesz... De még reménykedtem.
Hát, a megérzésem jó volt: lovasfarmon kötöttünk ki. Mivel a kollégámmal előre megbeszéltem, hogy a riportot ő készíti, még annál is jobban ráfaragtam...
Nincs mit tenni, menni kell. Térdig süllyedtem a kiboxolt magassarkúmban a porba. Nem baj, mindent az anyagért! Azt hittem, végeztünk, mikor a fiúk megszólalnak, hogy most felülünk a fogatra, s ott folytatjuk. Már azért rákérdeztem, hogy ezt komolyan gondolták-e. Igen, teljesen. Ugye, hogyan lehet 4 embert elhelyezni egy fogaton úgy, hogy van egy hajtó, van egy riporter, egy riportalany, nameg egy operatőr. Hát csak úgy, hogy a hajtó nyilván elöl foglal helyet, a riporter és a riportalany hátul, s a kamerás ember pedig a hajtó mellett. Ez eddig jó. De meg is kéne fordulni, a lovak feneke helyett a két embert kéne mutatni. Hátrafodulás ülve - esélytelen. Így megfordultam, s letérdeltem a vasalt fekete nadrágomban úgy, hogy az ülésben tudtam kicsit támaszkodni. Elkészítettük a művet. A vágóképezésről inkább nem is mesélek. Nyakig szarosan sikerült visszaérkezni az irodába, ahol mintha mi sem történt volna, a mellékhelység holléte után érdeklődtem, majd gyors cipő- és ruhamosás után frizurámat megigazítva mosolyogva kibillegtem. Bementem az irodai szobába, ahol a kollégám és a szervező tartózkodott. A kolléga rámnéz, s már nyitotta a száját, de sikeresen beléfojtottam a szót a "Kérlek, most ne szólalj meg! Köszönöm!" mondatokkal. A fél perces néma csendet egy oltári nagy nevetés váltotta fel, majd levezetésképp - ha már tartottuk magunkat a helyszínekhez és a szokásokhoz - házipálinkát kóstoltunk.
2007. október 24.
