Sokat gondolkodtam azon, hogy a XXI. század embere miért korcsosult el. Vagy mindigis ilyen korcs volt, és csak az érték az, amit őrzünk? Érték... Kinek mi az érték? Mi alapján mérünk? Vagy mi alapján mérnek minket? Belső mérce a mérvadó? Mert az is szomorú néha. Vagy "tudás" alapján? Az meg csak egy papír.
Belső mérce. Ugye, egyikünk sem tartja magát butának. Miért van az, hogy szinte senki sem képes reálisan látni önmagát? Pedig ez semmi mást nem jelent, mint egy picikét foglalkozni saját lelkivilágunkkal, egy kis összegzést. Nem kell, hogy mindenki értsen a komolyzenéhez, vagy a fűtésszereléshez, vagy a magasépítészethez, vagy a fodrászathoz, vagy a festészethez, nem kell mindenkinek egyformán reagálni a külvilágból jövő hatásokra, s nem kell azonos töltetű érzésimpulzusokat kibocsátani a külvilág felé. A lényeg, tisztában legyen az elé táruló mérhetetlen mennyiségű információhalmaz, azaz a lehetőségek, és az ő magáénak vallott ismerete közötti szakadék nagyságával. Lehet, hogy csak az a baj, hogy az idők során visszafejlődött a távolság megbecslésére való képességünk?...
2007. május 7.
